előszó....

hát ezt jó régen megcsináltam, de elfelejtettem....majd akkor most elkezdem, vagy holnap, mert altatok....a gyermeket, aki szerint kedvenc időtöltésem pl, a gyerekek szeretete....megyek is, mert még meggondolja magát....akkor folyt.köv.holnap

elaludt a gyermek, visszajövök pár sorra....későre jár, és holnap dolgozom...

...no, de hol kezdjem?
2008 augusztusában....hisz itt a Brookings-i élményeinket szerettem volna megosztani, megőrizni....mint a lelkem mélyén még élő kislány, aki naplót írogatott anno....igaz minden napló kb 2 napról szólt.
Az úgy volt, hogy kijöttünk ide a préri közepére egy csodás egyetemi kisvárosba, mert Férj kapott 1, esetleg 2 évre kutatói állást....és én szüneteltettem tanulmányaimat -na jóóó, majdnem....de erről később- és hirtelen a 3-5 órai alvás....rohanás munka, egyetem és 3 gyerek között-ből, hirtelen 8 órát alvó, unatkozó háziasszonnyá lettem....amit először egész napos sikamikával próbáltam kompenzálni, majd mikor ehhez is soknak mutatkozott a szabadidő, akkor a családomat kergettem az őrületbe.
És elkezdtem írogatni, az élményeinket, benyomásainkat...és küldözgettem ismerősöknek, rokonoknak, barátoknak és üzletfeleknek....és olyan hosszú lett a sor, hogy néha egy-egy ember kimaradt, stb....és akkor ajánlották, hogy írjak blogot....megcsináltam, de csacsi öreg mamó vagyok már, így azon nyomban el is felejtetem, illetve azt gondoltam, nem hoztam létre valójában, és most meglepetésként ért, hogy jéééééé, mégis....
Tehát, most én elmegyek lefeküdni, de holnaptól elkezdődik az időutazás a múltba....